Elöntötték a piacot a VR-sisakok és VR-keretek, de érdemes ilyet vásárolnunk?

 

A jelen, vagyis inkább a közeljövő nagy durranása a Virtual Reality, azaz virtuális valóság, mikor a felhasználó a szeme elé illesztett sisaknak vagy szemüvegnek köszönhetően úgy érezheti magát, mintha benne lenne a számítógépes alkalmazásban. A látóteret kitölti a grafika, fejünk mozgatására pedig háromdimenziós térben érezhetjük magunkat.

 

A felhasználási területek száma szinte végtelen,   többek között az orvostudomány, a kutatómunka, az oktatás, valamint a játékok fejlődése is új szintre léphet a VR révén. Már a 90-es években voltak próbálkozások egy olyan VR-sisak létrehozására, mely a mezei halandó számára is megfizethető, azonban ezek képminősége és élvezeti értéke közelített a nullához,– hiszen az akkori számítógépek tudása még erősen korlátozott volt, egy 486DX2-től ne várjunk sokat - így a további fejlesztéseket jegelték a gyártók nagyjából két évtizedig.

 

ZEISS VR One sisak



Manapság már hatalmas a kínálat ezekből a termékekből, az első igényes és a felhasználók szerint is  „élményt adó” termék az Ocolus Rift DK2 volt, mely 2014-ben került a piacra. Azóta már kijött a 3-as verzió is, emellett a bizniszbe beszállt szinte az összes gyártó, kezdve a Google-től a Sony Playstationig, és természetesen az okostelefonos cégek is rácuppantak a témára. A Google Glass komoly marketinghátteret kapott, azonban a terezési hiányosságok és az árképzés miatt a projekt gyakorlatilag becsődölt. No de mitől jó egy VR-termék? Két fontos tulajdonságot emelhetünk ki: az egyik a felbontás, a másik pedig a látótér mérete, amit jellemzően fokban adnak meg, és a 100-110-es érték már élethűnek számít. A felbontásról annyit, hogy nemrég volt szerencsém kipróbálni a Sony Playstation VR-t, mely 1920x1080-as, szemenként 960x1080 pixelt garantál, azonban ezt egy kicsit kevésnek éreztem, „pixeles” volt a kép. Hiába no, nem mindegy, hogy egy Full HD tévét 3 méterről nézünk, vagy ugyanezt a felbontást beletolják az arcunkba, a szemünktől 8 centire… Amúgy a térérzet remek volt, és a látótérrel is elégedett voltam, de ahhoz, hogy igazán kiforrottnak érezzem a technikát, 4K-s panel kéne, ami technikailag megoldható lenne, azonban jelentősen megnövelné az árat. A Lenovo nemrég a CES-en mutatta be új VR-sisakját, mely 2880x1440-es felbontást tud, tehát szemenként 1440x1440-et, ami bár nem 4K, azért igencsak ígéretesen hangzik, az ára pedig 300 és 400 dollár körül fog alakulni, ami kedvezőbb, mint a Playstation 4-hez készült termék 130-150 ezer forintos hazai ára.

 



Pont az a gond az okostelefonos „VR-keretekkel”, hogy bár viszonylag olcsón hozzájuthatunk (pár tízezer forintért, a kínai gagyikat pedig fillérekért utánunk dobják), az élményért elsősorban a telefonunk kijelzője a felelős. Egy alsó, vagy középkategóriás készülékkel nem is érdemes próbálkoznunk, hiszen még az iPhone 6-nak is „csak” 750*1334-es a felbontása, ami sokkal rosszabb, mint a Playstation sisakjának Full HD kijelzője. Tehát valami gigamega csúcsgépet (pl. iPhone 7 Plus) kéne vennünk ahhoz, hogy a Sony termékéhez hasonló képminőséget kapjunk, és ahogy előbb írtam, még az is soványka egy kicsit. Sok keretnél kényelmetlenségre panaszkodnak az emberek, itt nyom, ott nyom, nyöszörög a műanyag, nem passzol rendesen, stb. Többek között ezért sem érdemes noname terméket rendelni Kínából, aminek kipróbálására esélyünk sincs. Aki kompromisszummentes megoldásra vágyik, annak érdemes várnia még néhány évet az okostelefonos VR-élményre. Ha mégis szeretne vásárolni egy mobiltelefont a VR sisakjához, akkor a mobiltelefonok menüpont alatt megteheti.